1.Rész Új hely

Sziasztok!
Itt az első rész remélem tetszeni fog!

Mikor leszálltunk, három fiú várt minket.

-Helló! - jöttek oda köszöni.

-Sziasztok! - köszöntünk mi is.

- Én Logan Henderson vagyok. Bemutatom Carlos Penat és James Maslowot - mutatkozott be mindenki helyett Logan.

- Én Kendall Schmidt vagyok. Ő pedig a tesóm, Bence Schmidt - mutatott be a testvérem.

- Bence is szerepelni fog? - kérdezte az hiszem Carlos.

- Nem, én nem fogok, csak eljöttem, mert Kendallel nagyon szoros a testvériségünk - válaszoltam.

- Milyen szoros? - kérdezte röhögve James.

- Nagyon szoros! Nem akartuk soha azt, hogy külön szobánk legyen - mosolyogtam már én is.

Kendall és Logan elment a csomagokért.

- Bence muszáj volt neked három bőröndöt hozni? - kérdezte Kendall.

- Igen! Egybe vannak a cipőim, a többibe a ruháim, meg egy utazó, ami nálam van, de abba is ruhák vannak - válaszoltam.

- Tetszik nekem ez a csávó - mondta James.

- Miért? - kérdezte Logan.

- Nagy az egója - mondta, mire én nyakon csaptam.

- Nem vagyok egoista, csak sok dolgom van - mondtam.

Beraktuk a bőröndöket és elindultunk haza. Az út fél órás volt. Mikor kiszálltunk, csak bámultam.

A ház nagyon nagy, szép és tágas volt, sok szobával. Nekem a stúdió tetszett a legjobban! Mikor befejeztem a pakolást, egyből odamentem és elkezdtem vele ismerkedni. Bementem és elkezdtem egy kicsit énekelni. Nagyon meg voltam elégedve a stúdióval! Hirtelen betoppant Carlos, de én nem vetem észre, és csak énekeltem tovább.

- Jó hangod van! Gyere enni, most jött meg a pizza - mondta.

- Oké - mondtam és kiléptem, mert mentünk enni.

- Hol voltál? - kérdezte Kendall.

- A stúdióba - mondtam és elkezdtem enni.

- Gondolhattam volna! - röhögött fel.

- Nem csalódtam! - tört ki belőlem a röhögőgörcs.

- Három! - kiáltott Kendall, mire én elkezdtem futni. A házat háromszor is körbe futottuk, mire elkapott.

- Mindig olyan nehezen kapsz el - vigyorogtam a képébe.

- Ja, nem én voltam futóversenyző - nézet rám szúrósan.

- Nem kel mondani - néztem rá hülyén.

- Majom! - adott egy tockost és leült, ekkor csengetek.

- Nyitom! - kiabáltam.- Szia!- köszöntem.

- Szia! Te vagy az új szomszéd, igaz? Bemutatkozni jöttem - mondta kedvesen. - A nevem Sam Emerson.

- Bence Schmidt - ráztunk kezet. - Nem csak én vagyok az új szomszédot.

- Kik még? - kérdezte.

- Gyere be és bemutatom őket.

Bejött és én meg bemutattam neki mindenkit.

- Jó sokan vagytok! - mondta nevetve.

- Ez nem igaz! - mondtam, és elindultunk az ajtó felé. - Holnap, ha ráérsz, körbe vezethetnél a városban - mondtam egy mosoly kíséretében.

- Szívesen elkísérlek! - mondta és odaadott nekem egy papírt, amin a száma volt és ez a felirat: Call me.

Elköszönt és elindul. Én felmentem fürödni és eltetem magam másnapra.

Prológus (A kezdetek kezdete)

Sziasztok! Itt a prológus. 

Sziasztok, a nevem Bence Schimdt. Ha ismerős a családnév, az nem csoda, mert Kendall Schimdt a testvérem. 17 éves vagyok. Jelenleg egy parkban ülök összetörve, és most elmesélem hogyan jutottam el ide. Az egész kalandom, amibe egy románcok, rosszakarók, balesetek, megcsalások és egy nagy titok fűz át.

Egyik nap tartottam haza a gimiből és mikor beléptem nagyon lesokkolt, amit láttam.

"Viszlát és sok sikert Kendall!" emlékezem még tisztán a feliratra.

- Miről maradtam le?- kérdeztem.

- Gyere, elmondom négy szemközt- hívott félre Kendall.- Bence figyelj! Nemrég kaptam főszerepet és lemez szerződést is egy sorozatban.

-Nem akarom, hogy elmenj!- mondtam, majd megöleltem.- Én Nélküled megőrülök!- néztem rá szomorúan.

- Tudom! Ezért is beszéltem anyáékkal- mosolygott.

- Miről?- néztem fel hirtelen.

- Arról, hogy te is jössz velem, úgyhogy menj csomagolni- fülig ért a szája.

- Na, ne!!! -kiabáltam és rohantam pakolni.

*Kendall szemszöge*

Bence érzelmileg nagyon labilis, kedves, őszinte, együtt érző fiú, aki csak nekem mondja el, hogy mi történik vele és ezért nem hagyom magára.

*Bence szemszöge*

Nagyon boldog voltam, hogy én is megyek Kendallel! Első halássra el se hittem az egészet, de végre megváltozhat az összes rossz, jóra. Meg is kérdeztem, hogy mikor megyünk, mire ő azt mondta, hogy holnap. Miután elbúcsúztam azt osztályomtól, már indulunk is a reptérre.

*Másnap*

- Sziasztok!- léptünk be a terembe. Épp osztályfőnöki volt.

- Miért nem hoztál a mai napra felszerelést?- kérdezte az osztályfőnököm.

- Azért, mert csak elbúcsúzni jöttem, mert itt hagyom New Yorkot és L.A.-be költözöm Kendallel- mikor kimondtam a nevét akkor integetett. Meg volt a búcsúzkodás és mentünk a reptérre ahol anya, apa várt ránk. Megkaptuk a vigyázzatok egymásra előadást, meg az többi sablonszöveget. Hirtelen megszólalt a hangosbemondó, hogy kezdjük meg a beszállást. Felszálltunk a gépre és elkezdődőt a felszállás. Csináltam egy képet a levegőből.

Az út hat órás volt, ami alatt végig zenét hallgattam. Mikor leszálltunk, négy fiú várt minket...